Borjád

Weboldal

A legelső fennmaradt írásos emlék 1334-ből származik. A pápai tizedlajstromok kezdetben Barlaad, késöbb Boryad néven említik. A feltételezések szerint a hajdan „színmagyar” község a pécsi püspökség birtoka volt. Magyar voltát egy a török uralom időszakából, 1571-ből fennmaradt adóösszeírás is megerősíti. Lakosságát azonban alaposan megtizedelte a török, a mohácsi csata után Borjád is súlyos veszteségeket szenvedett el a rablások, gyújtogatások következményeként. A török közigazgatás 1591-ben a baranyavári Náhi körzetéhez csatolta. Néhány szomszédos faluval együtt 1597-ben Borjád is a Budán székelő Ürejsz pasa kezére került. A kiűzés utolsó harcaiban Batthyány Ádám táborozott 2000 lelkes seregével Borjádon, amelyet késöbb vitézségéért a gróf uradalmába is kapott. Ebben az időszakban ortodox szerbek telepedtek meg a faluban, beköltözésükre ma a dűlőnevek -például Dola, Atica- is emlékeztetnek. A 18. században katolikus németek érkeznek a faluba, nagyobb arányú betelepedésük a 19. század elejére tehető. Egyházkösségét 1770-ben alapították. Az elköltöző szerbek helyére fokozatosan települnek protestáns németek is, és ekkoriban kerül a Batthyány-uradalomtól – házasság révén – a Montenuovo-családhoz a község. Gazdag mezőgazdasági és kézműves hagyomány tanúskodik a borjádiak szorgalmáról, munkaszeretetéről. A férfilakosságot a háborúk is megtizedelik, később a településpolitika is \"segít\" abban, hogy lakossága 860 főről 500-ra csökkenjen. Ma a község fejlődőben, lakossága csökkenőben van.